Az elmúlt bejegyzésem óta eltelt napok sok tanulással, és rengeteg kirándulással, sétával tellett. A délelőtti órák elején az előző napon tanult szavak közül kapunk egyet, és azt kell elmagyarázni, körül írni a többieknek. Minden második órán mesélni kell a többieknek, hogy mi minden történt velünk az előző nap délutánján. Mit csináltunk, hol voltunk, mit látunk stb. Ez után a ráhangolás után nyelvtani részeket veszünk pl. személyes névmások ragozása, vonzatos igék használata, felszólító mód, múlt idő. A nyelvtani részeket elsőként elmagyarázza a tanárunk, majd rengeteg feladatot csinálunk, hogy minél jobban megértsük, és megtanuljuk. A csoport nagy része, már hetek, sőt hónapok óta itt van, én csak a múlt héten kapcsolódtam be a csoportba. Első napok az ismerkedéssel tellek. Elsőként nekem kellett bemutatkoznom, rengeteg kérdésre válaszolni. A többieket folyamatosan ismerem meg. Mindenkivel egy-egy szünetben, délutánokon tudok beszélgetni. Ezek nagyon jók, mert sok információt szerzek róluk, az országaikról, és a kultúrájukról. Van egy bolíviai fiú a csoportban, aki az Amazonas folyótól nem messze fekvő városban lakik. Egy másik srác olasz, ő egy szigeten lakik Szicíliától nem messze, és mindennap látja a Stomboli vulkán éjszakai működését. Most jöttem rá, hogy mennyire kicsi volt az eddigi világom. Most látom, hogy milyen jó dolog más országbeli embereket megismerni, beszélgetni velük. Ez egy óriási tanulás számomra.

Minden héten háromszor egyéni beszélgetést folytatok az intenzív kurzus keretében. A tanárnőmet Gudrunnak hívják. Az első alkalommal megkérdezte, hogy miről szeretnék beszélgetni, mi érdekel. Igazából nem tudtam mit tegyek, mit válaszoljak a kérdésére. Annyit mondtam, hogy minden érdekel. az az igazság, hogy nagyon féltem ezektől a beszélgetésektől, mert mi van, ha nem merek majd semmit mondani, hát egy hét után elmondhatom, hogy nem így lett. Az egy, másfél óra szinte elröppen. Rengeteg dolgot elmesélt az itteni életről, a bajor kultúráról, szokásokról, öltözködésről, ételekről. Mindig ad tippeket, hogy hová menjek, mit nézzek meg, mit egyek. Adott egy jó könyvet, amelyben a német tartományok tipikus ételei és azok elkészítése van leírva. Javasolt egy magazint: „Deutsch perfäkt” a címe. Ebben különböző szinten beszélő, tudó tanulóknak vannak újságcikkek, a kezdőtől a haladóig. Minden cikk végén van egy kis szószedet, amely az esetleges idegen szavakat, kifejezéseket magyarázzák. Nagyon jó érzés, hogy már én is tudok német újságot olvasni.