Hát itt vagyok! Végre Régensburgban!!!
Már az ide felé út fantasztikus volt. Több helyen letértünk az autópályáról. Onnantól kezdve csodálatosabbnál csodálatosabb tájakon haladtunk keresztül.
Ez a második napom, amelyet Régensburgban töltök, de nem tudok betelni a szépségével. A Duna part, a keskeny, sikátorszerű macskaköves utcácskák, a gyönyőrűen rendbetett történelmi korokat idéző épületek, mind egy-egy csoda, amelyet nem lehet eléggé megcsodálni!
Szerencsém van, mert a nyelviskola a világörökségek közé emelt (2006-től) történelmi óváros kellős közepén van, így nem kell messze mennem a szépségért.
A nyelviskola kollégiumában lakom. A környezet egyszerű, de praktikus, tiszta. Az előnye, hogy a folyosó végén át tudok menni a suliba, tehát a kényelem adott.
A nyelviskolában mindenki nagyon segítőkész és közvetlen. Délelőttöket egy nyolc fős csoportban töltjük. A csoport tagjai a világ minden részéből érkezte: van japán, angol, orosz, spanyol, francia csoporttársam. A közös bennünk, hogy mindenki meg szeretne tanulmi németül. Èrdekes a közösnyelven (német) folytatott kommunikációnk, mert az eltérő anyanyelvek miatt, olyan, mintha mindenki más-más tájszólásban beszélné a németet, így néha egy kukkot sem értünk egymás beszédéből. A másik közös bennünk, hogy igazán jókedvű csapatot hozott össze a sors. Ehhez csatlakozik a csoportvezetőnk is, Barbara, aki maga sincs a jó kedv hiányában.
Az eddig itt töltött napjaim délutánjai is foglaltak voltak, mivel intenzívkurzus keretében egy az egyben beszélgetést folytattam egy magyarul egyáltalán nem beszélő tanárral. Ezeket az alkalmakat talán jobban várom, mint a délelőttöket. Egy nagyon kedves tanárnő foglalkozik velem. Szerintem szenzációs. Főként azért, mert nagyon jól oldja a közvetlenségével a tanuló gátlásait. A beszélgetéseink során segít, javít. Már most rengeteget fejlődtem.
Hogy milyen témák kerültek elő, illetve milyen élményeket élek és éltem át, arról a folytatásban fogok írni!