Szombaton Münchenben voltunk!

Itt az iskolában rendszeresen szerveznek programokat! Szombaton (október 29-én) Münchenben voltunk. A csoportvezetőnk, Alla egy nagyon kedves tanárnő az iskolából. Jó volt, mert csak négyen jöttünk össze, ezért mindenkivel lehetett egy-egy szót váltani. Jött velünk egy svájci pár, illetve egy Igor nevezetű spanyol srác is. Alla igyekezett mindenkivel közvetlenül minél többet beszélgetni, de természetesen az idegenvezető szerepet is eljátszotta.

Délelőtt 10.00 órakor indultunk. Vonattal utaztunk. Az utazás kellemes volt, kb. másfél óra alatt értünk Münchenbe. Sajnos az időjárás nem kedvezett a kirándulásnak, mert szinte egész nap ködszitálás volt, de az élmények, a látvány mindent kárpótolt.
A főpályaudvarról elsőként a Maximilien straße-t érintettük, amely München legnagyobb bevásárló utcája. Ez München „váci utcája”. Bolt, bolt hátán. A tömeg óriási. A Maximilien straße-n keresztül jutottunk el a Marienplatz-ra. Ez München Óvárosának a szíve. Itt található München régi és új városháza. Érdekes látványt szinte egymás mellett a múlt és a jelen. A téren szinte nem lehetett megmozdulni, olyan hatalmas volt a tömeg a nem igazán kedvező időjárás ellenére.
A térről a Frauenkirche-t vettük célba. Fantasztikus élmény volt belépni ebbe a hatalmas épületbe. Az óriási ablakaival tényleg imponáló látvány. Az altemplomában lévő fejedelmi sírboltban vannak eltemetve egészen a 20. századig a bajor királyi ház uralkodói.  A templom legérdekesebb pontja az „ördög lábnyoma”.

A történet szerint a templomot építő mester az ördöggel szövetkezett. Az ördögnek az volt a feltétele, hogy a templomnak ne legyen ablaka. Amikor elkészült a templom, eljött megnézni, és ott állt meg, ahonnan nem lehetett látni az ablakokat, a hatalmas oltár pedig eltakarta a középső ablakot. Azt hitte, sikerült a terve. És ugrott egy nagyot örömében, hogy lába nyomot hagyott. De amikor előbbre ment, észrevette, hogy a templomnak mégis van ablaka! Haragra gerjedt és kiviharzott a templomból.

 

 

 

 

Innen tovább menve a város legrégebbi templomát néztük meg, a Szent Péter templomot. A templom tornában kilátó működik, 300 lépcsőn jutottunk fel nem kis nehézség árán. Onnan tiszta időben egész München megtekinthető. Sajnos nekünk az időjárás nem kedvezett, de amit láttunk az sem volt semmi.
Az ebédünket egy sörözőben ettük meg, ahol végre kipróbálhattam az igazi bajor fogásokat. Én egy Schweinshaxen-t ettem, amely „disznólábszárból készül. Természetesen nem maradhatott el az igazi bajor sör sem. Ha már a sörnél járunk! Ebéd után meglátogattuk a Hofbräuerhaus-t. Hát képzeljetek el egy fedett csarnokot, amelyben nem piaci kofák árulják a portékájukat, hanem tele van asztalokkal, és mulatozó népekkel. Szól a sramli zene, és folyik a sör. Fantasztikus!

Délután indultunk vissza Régensburgba. Körülbelül hétkor, hulla fáradtan már meg is érkeztem a szállásra. Mondanom sem kell, már mást nem kellett csinálnom…

Ma a régensburgi dómban voltam délelőtt misén. Nagyon szép alkalom volt. Sajnos nem hallgathattam meg a híres gyermekkórusukat, de november elsején ünnepi szentmise lesz, úgy hogy még van rá lehetőségem.

Mára ennyit! A napokban még jelentkezem!